Mint arról az Origo is beszámolt, 2019. május 29-én a Margit hídnál a Viking Signy szállodahajó letarolta a Hableány sétahajót. Összesen 27 holttestet emeltek ki a Dunából, egy személyt pedig azóta is eltűntként tartanak nyilván.

Ugyan a méreteket tekintve előbbi többszöröse az utóbbinak, a jogszabályi besorolás szerint mindkettő nagyhajónak minősül. A bíróság első fokon az ukrán kapitányt, C. Jurijt 5 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte halálos tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetés miatt, de a másodfokú bíróság az ítéletet bírói elfogultság miatt hatályon kívül helyezte, a Pesti Központi Kerületi Bíróságot pedig új eljárásra kötelezte.

C. Jurij ma elegáns nadrágban, csíkos ingben, és egy kék mellényben jelent meg a bíróságon. Nem járult hozzá, hogy fotók készüljenek róla. A tárgyalóterem előtti folyosón csendben ült, majd a tárgyaláson is néma maradt. Ugyan a tanúktól kérdezhetett volna, nem élt ezzel a lehetőséggel. Kovács Ervin bíróval tolmács útján kommunikált.

A bíróság a bizonyítási eljárást tanúk kihallgatásával folytatta. Egy idegenvezető nő a baleset idején éppen a Halászbástya hajón dolgozott. Percekkel a katasztrófa után értek a helyszínre.

— Átmentünk a Margit híd alatt, egyszer csak szalad fel a matróz a lépcsőn, és azt mondja, hogy felborult a Hableány, menjünk fel! Szó szerint el kellett löknöm a huszonpár utast, mert nem tudtam, mi fog történni. Felvettem a mentőmellényt, kitolakodtam, és akkor láttam hátul, a Parlament előtt a felső szinten, hogy úsznak asztalok a vízen – azok az asztalok, amik a hajó tetején voltak, és azokat hozta fel a víz. Láttam embereket a vízben, távol voltak tőlünk, és próbáltam szólni a kapitánynak meg a matróznak, hogy próbáljuk meg lementeni őket. Hát iszonyatosan rossz érzés volt az egész, és alig tudtam feldolgozni.

A nővel egyezően a többi meghallgatott is megjegyezte, hogy magát a balesetet nem látta. A baleset közvetlen előzménye, hogy a Viking Signy megpróbálta megelőzni a Hableányt.

Borbély Zoltán, a Hableányt is tulajdonló Panoráma Deck jogi képviselője az Origónak fejtette ki álláspontját.

— A tanúk arról számoltak be, hogy nincs kitérési kötelezettsége a hajónak. A jogszabály úgy szól, hogy 6 km/h alatti sebességgel közlekedő hajóknak, például ugye városnézés, vagy esetleg más okból rendezvény miatt, 6 km/h alatt haladó hajóknak van kitérési kötelezettsége, és ez azért lényeges, mert Steiner Gábor magánszakértő, akinek a szakvéleményével én nagyon kritikus vagyok, 35 esetben említi a kitérési kötelezettséget, ami nincs - mondta, hozzátéve:

— A hajó nem haladt tartósan 6 km/h alatti sebességgel, 8-10 km/h-val haladt, ez azt jelenti, hogy semmi esetre sincsen kitérési kötelezettsége. Szintén fontos, hogy hídnyílásban nem szokás előzni. Hozzáteszem, hogy nem is szabad, mert van a vízikresznek is egy olyan előírása, ami az általános baleset elhárítási kötelezettséget jelöli, ez pedig a legnagyobb gondosság elve -magyarázta az ügyvéd, majd az egyik tanú által elmondottakat megismételve hangsúlyozta, hogy a vízen csak akkor szabad előzni, ha a hátulról érkező hajó erre engedélyt kér az elől haladótól. Erre kétféle jelzés adható, a „nem szabad megelőzni”, illetve az „előzhető”. Itt ilyen nem volt.

C. Jurij ügyvédei egyébként a védekezést részben arra építik, hogy rosszak voltak a látási viszonyok. A vádlott viszont elmondta, hogy szabad szemmel tájékozódott.

A tárgyaláson több tanú is elmondta, hogy fejeket látott a Dunában.

Az egyik legnagyobb kérdés az, hogy megállapítja-e a bíróság a segítségnyújtás elmulasztását, illetve hogy azt hány rendbelileg. Az első ítéletben ez alól a vádlottat felmentették. A bűncselekmény több nézőpont alapján is értékelhető. Az egyik szerint magát a veszélyhelyzetet kell alapul venni. Ebben az esetben a tett egyrendbeli, azonban a másik nézőpont szerint a cselekmény személyekre szabott. A törvény szerint aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült, vagy olyan személynek, akinek az élete vagy teste épsége közvetlen veszélyben van, elköveti a bűncselekményt.