A mesterséges intelligencia számos területen támogathatja az alapellátást, az orvosi dokumentáció elkészítésétől a döntéstámogatásig. A technológiai fejlődés gyorsasága azonban új feladatokat jelent a szabályozás, a betegbiztonság és az egészségügyi rendszerek működtetése szempontjából. Ezeket a kérdéseket járták körbe a HAOSZ-konferencia kerekasztalbeszélgetésén a meghívott szakértők.
A mesterséges intelligencia számos területen támogathatja az alapellátást, az orvosi dokumentáció elkészítésétől a döntéstámogatásig. A technológiai fejlődés gyorsasága azonban új feladatokat jelent a szabályozás, a betegbiztonság és az egészségügyi rendszerek működtetése szempontjából. Ezeket a kérdéseket járták körbe a HAOSZ-konferencia kerekasztalbeszélgetésén a meghívott szakértők.
A HAOSZ-konferencia „Miként formálja a mesterséges intelligencia az alapellátás feladatait?” című pódiumbeszélgetésén dr. Becságh Péter (Egészségügyi Minisztérium digitális egészségügyért felelős államtitkár), dr. Skorán Ottó (VOSZ Egészségügyi tagozatának elnöke), dr. Zrubka Zsombor (Óbudai Egyetem Kutatói és Innovációs Központjának főigazgatója) és Kalmár István (egészségügyi szakértő – PWC) osztotta meg tapasztalatait és szempontjait. A beszélgetést Juráncsik Norbert (informatikai szekció vezető – HAOSZ) moderálta.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a mesterséges intelligencia egészségügyi alkalmazása több mint technológiai kérdés – meg kell határozni az egyes rendszerek helyét az ellátási folyamatban, csakúgy, mint működésük ellenőrzésének feltételeit.
A technológia gyorsabban fejlődik, mint a befogadására szolgáló rendszerekDr. Becságh Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az MI esetében nehéz egy állandó, elérendő technológiai szintet kijelölni, hiszen maga a technológia is folyamatosan változik. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a különböző digitális megoldások eltérő feladatokat láthatnak el az egészségügyben. Támogathatják a munkafolyamatok szervezését, az információgyűjtést, az adatfeldolgozást, az orvosi döntéshozatalt, a képfelismerést vagy a diagnosztikát. Az alkalmazások értékelését konkrét feladatukhoz kell igazítani.
A biztonságos bevezetéshez technológiaértékelési rendszerre van szükség, amely vizsgálja az alkalmazások műszaki megfelelőségét, teljesítményét és üzembiztonságát. Azt is meg kell határozni, hogy az adott megoldás hol helyezhető el a betegellátási folyamatban, és milyen eredményt várunk alkalmazásától. A többszereplős értékelési és befogadási rendszer kialakítása jelenleg is zajlik – tájékoztatott az államtitkár.
A szakmai igényekből kell kiindulniA mesterséges intelligencia jelentősen felgyorsította a szoftverfejlesztést is – mondta Becságh Péter – de ettől még nem változott meg az alapelv: abból kell kiindulni, mire van szükségük a felhasználóknak. Ehhez meg kell ismerni, hogyan dolgoznak az egészségügyi szakemberek, mely munkafolyamatokban lenne szükségük támogatásra, és hol tudnák használni az új megoldásokat. A minisztériumban is olyan működést szeretnének kialakítani, amelyben a digitális megoldásokról szóló döntéseket a szakemberek és a betegek igényeinek felmérése előzi meg. A már bevezetett alkalmazásokat később is rendszeresen ellenőrizni kell, különösen akkor, ha közvetlenül befolyásolhatják az orvosi döntéseket vagy a betegellátást.
Az MI csökkentheti az orvosok adminisztratív terheitSkorán Ottó belgyógyászként a gyakorló orvosok szempontjából közelítette meg a kérdést. Véleménye szerint az MI egyik legfontosabb felhasználási területe az adminisztráció csökkentése lehet, így több idő juthat az orvos-beteg kapcsolatra. Példaként említette az AI Scribe alkalmazásokat, amelyek hangalapú információkból vagy meghatározott utasítások alapján képesek orvosi dokumentációt, például ambuláns lapot készíteni. Az MI emellett az egészségügyi nyilvántartásokból is összegyűjtheti a betegellátáshoz szükséges adatokat.
Skorán Ottó szerint az MI fejlődése olyan gyors, hogy az egészségügyi szakembereknek meg kell ismerniük és el kell kezdeniük használni az elérhető megoldásokat, amihez az ellátók és a kormányzat együttműködésére is szükség van.
Saját tapasztalatként elmondta, hogy két nagy nyelvi modellt is használ a munkájában. Korábban tíz betegből körülbelül hétnél konzultált az adott szakterület specialistájával, az MI használata óta azonban tízből csak körülbelül három esetben van erre szüksége.
A VOSZ Egészségügyi tagozatának elnöke ugyanakkor különbséget tett az adminisztrációt támogató és az orvosi döntéseket befolyásoló rendszerek között. Utóbbiak orvostechnikai eszköznek minősülhetnek, ezért alkalmazásukra szigorú szabályozási követelmények vonatkoznak.
Cseh, szlovén és lengyel példák az alapellátásbanKalmár István a régióban már működő mesterségesintelligencia-megoldásokról beszélt. Csehországban például a diabéteszes retinopátia szűrésében használják az MI-t, amely a szemfenéki kamerával készített felvételek elemzésével segít eldönteni, szükséges-e a beteget szemészeti vizsgálatra vagy kontrollra küldeni. Egy több mint ezer résztvevővel végzett vizsgálatban a rendszer 90 százalékos érzékenységet ért el, a cseh egészségbiztosító pedig külön finanszírozási kódot is létrehozott az MI-alapú retinopátiaszűrésre.
Szlovéniában az MI a rendelkezésre álló adatok alapján jelezheti, mi lehet a páciens számára a következő lépés. Lengyelországban több, egymástól független MI-projekt indult, amelyekhez közös adatközpontot is szeretnének létrehozni. Kalmár István hangsúlyozta, hogy a jól működő MI alapfeltétele a megfelelő minőségű adat, és az általa ismertetett rendszerek nem veszik át az orvos döntési felelősségét. Az MI biztonságos használatához szerinte az államnak olyan keretrendszert kell biztosítania, amely megteremti az egységes adatkezelés, az adatvédelem és a különböző rendszerek együttműködésének feltételeit.
Emellett szükség van olyan ellenőrzött tesztkörnyezetekre is, amelyekben az új alkalmazásokat a bevezetés előtt ki lehet próbálni.
Az egészségügyi rendszer technológiai függősége is kockázatDr. Zrubka Zsombor három szintet különített el a mesterséges intelligencia egészségügyi felhasználásában.
Az első a közvetlen felhasználás szintje, ahol az MI az orvos munkáját támogatja, például dokumentációval, információfeldolgozással vagy tanácsadással. A második az infrastruktúra és a szabályozás szintje, amely az alkalmazások biztonságos működésének és engedélyezésének feltételeit foglalja magában.
A harmadik a stratégiai irányítás szintje. Itt már az egész egészségügyi rendszer működését érintő kérdések merülnek fel, köztük a külföldi technológiai szolgáltatóktól való függőség és a kiberbiztonság.
Zrubka Zsombor példaként említette, hogy ha az orvosok munkája széles körben egy külső MI-szolgáltatásra épül, annak kiesése az ágazat teljes működését is veszélyeztetheti. Ezért azt is vizsgálni kell, hogy egy technológiai leállás vagy kibertámadás esetén milyen tartalékmegoldások állnak rendelkezésre.
A kutató szerint a gyors technológiai fejlődés miatt az alkalmazás, a szabályozás és a stratégiai irányítás területén egyaránt rugalmasabb, gyorsabban alkalmazkodó működésre van szükség, és számolnunk kell a mesterséges intelligencia előre nem látható kedvezőtlen következményeivel is.
A digitalizáció hátrányt jelenthet azoknak is, akik nem férnek hozzá a szükséges eszközökhöz, vagy nem használják őket. Zrubka Zsombor szerint azt is mérlegelni kell, hogy a kockázatok kiket érinthetnek, illetve ki dönthet azok elfogadhatóságáról.
A Juráncsik Norbert felvetései mentén alakuló beszélgetés végén az is megfogalmazódott, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése már zajló folyamat, amelyet az egészségügyi szereplőknek is aktívan alakítaniuk kell.