Az El Niño akkor alakul ki, amikor a Csendes-óceán trópusi, keleti térségében a vízfelszín hőmérséklete legalább 0,5 Celsius-fokkal meghaladja az átlagot. A két-hétévente visszatérő jelenség világszerte befolyásolhatja az időjárási mintázatokat.

A Meteorológiai Világszervezet legutóbbi előrejelzése szerint a Csendes-óceán középső és keleti, trópusi részén rekordmagasságba emelkedhet a tengerfelszín hőmérséklete október és december között.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára közölte, hogy az El Niño már stabilan kialakult, és gyors ütemben erősödik. Az előrejelzések alapján csaknem százszázalékos az esélye annak, hogy 2027 februárjáig kitart, és 1950 óta az egyik legerősebb ilyen eseménnyé válik.

A szezonális tengerfelszín-hőmérsékleti eltérés október és december között megközelítheti a plusz 3,7 Celsius-fokot. Ez meghaladná a 2015 novembere és 2016 januárja között mért, plusz 2,6 fokos korábbi rekordot.

Az amerikai NOAA kutatólaboratóriuma szerint az El Niño a tetőzése után – különösen a tél második felében – hozzájárulhat a sarki örvény gyengüléséhez. Ez növelheti a hirtelen sztratoszferikus felmelegedés valószínűségét, amely bizonyos esetekben hideg légtömegek dél felé áramlását idézheti elő.

A brit meteorológiai szolgálat több korábbi rendkívüli hideg- és hóeseményt is ilyen légköri folyamatokkal hozott összefüggésbe. Ezek közé tartozott a 2009–2010-es rendkívül hideg tél, valamint a 2018-as, „keleti szörnyetegként” emlegetett fagyhullám.

Az összefüggés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy biztosan megismétlődik a 2018-as helyzet. Az El Niño csupán növelheti bizonyos időjárási forgatókönyvek valószínűségét, de önmagában nem határozza meg egy adott ország teljes téli időjárását.

Az erős El Niño emellett a globális átlaghőmérséklet emelkedéséhez is hozzájárulhat, mivel az óceánból felszabaduló többlethő bekerül a légkörbe. Hatása most az emberi tevékenység okozta hosszú távú felmelegedésre rakódik rá – írta a Mirror.