Az október 8-án nyilvánosságra hozott tervezet többek között kötelező pihenőidőt írna elő 4 óra folyamatos munkavégzés után, emellett legalább havi egyszeri bérfizetést és a munkaszüneti napokra magasabb díjazást határoz meg. Előírja továbbá, hogy a platformoknak a bérek kiszámításakor figyelembe kell venniük a dolgozók által viselt költségeket is, például a járműhasználat kiadásait. A javaslat a platformok algoritmusait is szabályozná, így a megrendelések felfüggesztéséről vagy a fiókok letiltásáról a jövőben emberi felülvizsgálat útján kellene dönteni, nem pedig kizárólag automatizált rendszerek alapján.

A szabályozás szükségességét jól szemlélteti a platformmunkások eltérő helyzete. A Sencsenben dolgozó, 24 éves Jang Jü-hao a Meituan ételkiszállító alvállalkozójánál áll munkában, és több mint húsz napja nem volt szabadnapja. A logisztikai bázis ugyan havonta négy pihenőnapot engedélyez, de a platformmunkás nem választhatja meg, mikor veszi ki azokat. A szoros szállítási határidők, a közlekedési fennakadások és a vásárlói panaszok miatti levonások tovább növelik a dolgozókra nehezedő nyomást.

Más futárok ugyan nagyobb rugalmassággal dolgoznak, ám lényegesen kevesebb védelmet kapnak. A 42 éves Vang "közösségi" futárként maga osztja be az idejét, és egyszerre több alkalmazáson keresztül vállal megrendeléseket,

viszont sem társadalombiztosítási járulékot, sem nyugdíj-hozzájárulást nem kap a platformtól.

"Nem vagy alkalmazott, így a cég sem véd meg" – összegezte helyzetét. A Meituan saját jelentése szerint 2024-ben a havonta aktív futárok 71,5 százaléka ilyen közösségi alapon dolgozott.

Ou Lin, a Lancasteri Egyetem munkajogi oktatója szerint a tervezet nem hoz létre teljesen új jogokat, hanem a korábbi irányelveket igyekszik kötelező érvényű jogi normákká formálni. Az intézkedések a klasszikus alkalmazotti jogviszonnyal nem rendelkező dolgozókra is kiterjesztenének bizonyos alapvető védelmi elemeket, például az írásbeli munkaszerződés követelményét, ez azonban nem jelenti automatikusan a társadalombiztosítási jogosultságok kiterjesztését.

A tervezet november 8-ig van nyilvános egyeztetésen, a bevezetés pontos időpontját pedig egyelőre nem jelölték ki. Az elemzők ugyanakkor több kihívásra is rámutatnak. Li Csia, a Szingapúri Menedzsment Egyetem Közgazdasági Karának dékánja szerint a szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie a munkavédelem és a munkavállalói rugalmasság megőrzése között, miközben ahhoz, hogy a munkások valóban pihenni tudjanak, arra is szükség van, hogy az alapvető megélhetésük biztosításáért ne kényszerüljenek az egészségük feláldozására. Ou Lin arra figyelmeztetett, hogy a tervezet egyes pontjainál hiányoznak a szankciók, így a platformok az alvállalkozói láncolatokra hivatkozva könnyen átháríthatják a felelősségüket. Jenny Chan, a Hongkongi Műszaki Egyetem szociológusa pedig úgy véli, hogy a platformmunkásoknak – a kínai szakszervezetek aktívabb támogatásával – hatékonyabb eszközöket kell kapniuk jogaik érvényesítéséhez.

Kína egyik legfőbb munkaerőpiaci kihívása, hogy a mintegy 200 millió rugalmas foglalkoztatott – köztük körülbelül 84 millió platformmunkás – jelentős része nem illeszkedik a hagyományos munkaviszonyra épülő társadalombiztosítási rendszerbe. Bár az állami nyugdíjbiztosítás lefedettsége hivatalosan már 95 százalék felett van, a futárok, sofőrök és más applikációkon keresztül dolgozók után gyakran nem fizetnek automatikus munkáltatói nyugdíj-, munkanélküliségi vagy munkahelyi baleseti járulékot. A 15. ötéves terv időszakában Peking ezért egyszerre próbálja bővíteni a rugalmas foglalkoztatottak bevonását a munkavállalói nyugdíjrendszerbe, kiterjeszteni a munkabaleseti védelmet, és úgy szabályozni a platformgazdaságot, hogy annak rugalmassága megmaradjon, de a szociális költségek ne kizárólag a dolgozókra háruljanak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images