Számos betegség létezik, amelynek nincsenek egyértelmű tünetei. Nemrég például a vérszegénységről írtunk, amely egészen komoly következményekkel járhat, ha nem derül rá fény időben. Ugyanez a helyzet egy másik kórral is, amely bár leginkább az idősebbeket érinti, ahhoz, hogy a betegség elkerülhető legyen, már fiatalon érdemes odafigyelni néhány dologra.

Egy rossz mozdulat, egy ártatlannak tűnő botlás, vagy akár egy erősebb köhögés is elég lehet ahhoz, hogy egy idősebb szerettünkkel baj történjen. Különösen a változókoron átesett nők szorulnak féltésre, esetükben ugyanis sokkal gyakrabban fordul elő

csontritkulás.

Magyarországon hozzávetőlegesen közel egymillió ember lehet érintett, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden tizedik magyar küzd a betegséggel. Ennek az az egyik legfőbb oka, hogy a folyamat szinte észrevehetetlen, így a legtöbben csak akkor kapják meg a diagnózist, ha már csonttöréssel kerülnek a kórházba.

A csontállomány folyamatosan megújul: a régi csontszövet lebomlik, a helyére pedig új épül. Fiatalabb korban a két folyamat egyensúlyban van, az életkor előrehaladtával azonban a csontvesztés kerülhet túlsúlyba, aminek következtében a csontok belső szerkezete fokozatosan meggyengül. Ennek kezdetben általában nincsenek érzékelhető tünetei, mígnem egy alkalommal bekövetkezik egy hirtelen csukló-, csigolya- vagy csípőtáji törés, ami rámutat a sérülékenyebb csontozatra. Pont mivel nehezen észrevehető, a megoldást a megelőzés jelenti, ennek fontosságára hívja fel elsősorban a figyelmet október 20-án a csontritkulás világnapja.

A csontritkulás kialakulásában az életkor mellett a hormonális változások, az öröklött hajlam, a mozgásszegény életmód, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás is szerepet játszhat. Menopauza után az ösztrogénszint csökkenése miatt a nők csontvesztése felgyorsulhat, ezenkívül bizonyos betegségek és gyógyszerek is növelhetik a kockázatot. Különösen a tartósan alkalmazott, szájon át szedett szteroidkészítmények gyengíthetik a csontállományt.

Mindebből az következik, hogy a legtöbbet az életmódunkkal tehetünk a csontjaink egészségéért, legyünk bármilyen korban is. A rendszeres mozgás, például a séta, lépcsőzés, tánc és erősítő edzések, hozzájárulhat a csontok és az izmok állapotának megőrzéséhez. Az izomerő és az egyensúly javítása ráadásul az elesések kockázatát is csökkentheti. Ezenfelül fontos a megfelelő táplálkozás, kalciumdús ételek, például tejtermékek fogyasztása. A megfelelő kalciumbevitelhez hozzájárulhatnak még a zöld leveles zöldségek, a kalciummal dúsított növényi italok és a szálkával együtt fogyasztható halfélék is. Hogy a kalcium hasznosulni tudjon, a D-vitamin pótlása is elengedhetetlen, kiváltképp a napfényben szegényebb hónapokban, a vitamin ugyanis segíti a kalcium felszívódását.

Mivel sok minden múlik a genetikán, előfordulhat, hogy idős korunkra némelyikünknek mindenképpen szembe kell néznie a kórral, akárcsak azoknak, akik nem foglalkoztak kellően a megelőzéssel. Még ilyenkor sincs minden veszve, ha ugyanis időben elcsípjük a betegséget, akkor sokáig kitolhatjuk a hanyatlást.

A csontritkulás felismerésében kiemelt szerepet játszik például a csontsűrűségmérés, vagyis a DXA-vizsgálat. Az eljárás gyors, fájdalommentes, és alacsony sugárterheléssel jár.

Elsősorban a 65 év feletti nőknek, valamint a fiatalabb, fokozott kockázatú személyeknek lehet indokolt a szűrés. A vizsgálat szükségességéről az orvos a kockázati tényezők alapján dönthet

Vannak testi jelek is, amelyekből következtetni lehet csontritkulásra, ám ha ezek megjelennek, akkor a további állapotunk már inkább a kapott kezeléstől függ. Ezek a testi a jelek a következők lehetnek:

• a testmagasság fokozatos csökkenése;
• a hát meggörbülése;
• újonnan jelentkező, tartós hátfájdalom;
• csonttörés egy kisebb eséstől vagy jelentéktelennek tűnő sérüléstől.

Ha a csontritkulás már kialakult, a későbbi csonttörések kockázata jelentősen csökkenthető megfelelő gyógyszeres kezeléssel és életmódbeli változtatásokkal.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: